Négy réteg, egy folyamat
A test őrzi mindazt, amit megéltünk. A légzés segít kapcsolatba kerülni ezekkel a mélyebb rétegekkel. A pszichodráma és a rendszerszemlélet pedig lehetőséget ad arra, hogy mindaz, ami felszínre kerül, értelmet nyerjen, helyére kerüljön, és beépüljön az életünkbe.
Légzés
A légzés egyedülálló: egyszerre akaratlagos és autonóm. Amikor tudatosan dolgozunk vele, olyan utak nyílnak meg, amelyekhez egyébként nehezen férünk hozzá. Egy időre elérhetjük, hogy a paraszimpatikus rendszer domináljon, a tudatos kontroll csökkenjen — és a test végre úgy szólalhasson meg, hogy meg is halljuk.
Testmunka
A traumáink nem elsősorban emlékként tárolódnak. Testérzésként élnek bennünk — feszültségben, zsibbadásban, visszatérő mintákban. A szomatikus munka azért fontos, hogy az ezek mögött meghúzódó traumák feloldódjanak, és utat találjanak a felszínre.
Pszichodráma
A pszichodrámában nem csak megértjük, ami volt — elvégezzük azt, ami nem történhetett meg. A csoport terében a múlt nem rögzített: ami félbemaradt, befejezhető; ami megtörtént, átírható. A dramatikus cselekvés más, mint az intellektuális belátás — a szervezet is megérzi, hogy valami lezárult, valami feloldódott.
Családállítás
Mintáink nem a fogantatásunktól kezdődnek. A testünk generációs terheket, lojalitásokat, megoldatlan dinamikákat is hordoz. Ahol a többi modalitás eléri a határát, ott lép be a családállítás — amikor a rendszer dinamikája láthatóvá, és feloldhatóvá válik.
Neked szól, ha…
Segítő munkát végzel — terapeutaként, coachként, facilitátorként — és tudod, hogy a saját gyógyulásod nem ért véget egy képzéssel.
Érzed, hogy az „érteni” nem elég. Valami mélyebb mozdulatlanságot hordozol, amit az intellektuális feldolgozás nem old fel.
Kíváncsi vagy, milyen egy tér, ahol a légzés, a test, a kapcsolat és a generációs minta egyszerre kaphat figyelmet.
A trauma nem kizáró ok. A program ennek feltárását is tartalmazza, és felkészülten kezeli.
